Az utóbbi évtizedekben a
családok életritmusa megváltozott, és ennek következtében ma már mások az
étkezési formák is; egyre ritkábban van együtt étkezések idején a család. Ez
azonban nem jelentheti azt, hogy nem kell törődni a terítéssel, tálalással.
Hétköznapokon, amikor a családtagok a legkülönbözőbb időpontokban étkeznek,
célszerű a tálcán való terítés. Erre tesszük a tányért, evőeszközt, szalvétát,
kenyeret, esetleg kistányérban a savanyúságot, csészében a mártást stb. Az
ételt is tányérra téve tálaljuk. így nem kell az egész asztalt elfoglalni. Ha a
család több tagja egyszerre étkezik, az asztalra - amely ma már többnyire
műanyag borítású vagy lakkozott - minden teríték alá egy kis szettet tegyünk.
Cserélésük, tisztántartásuk sokkal könnyebb, mint egy-egy abroszé, és kellemes
színfoltot is jelentenek az asztalon. A szettek készülhetnek vászonból,
kartonból, rafiából stb., csak az a fontos, hogy jól moshatók, tisztíthatók
legyenek. A hagyományos porcelán „étkezőkészletek" táljait (pl. leveses,
mártásos, főzelékes stb.} ma már alig tudjuk kihasználni, sokkal inkább a
tűzálló vagy ún. tálalóedényeket, amelyekben főzzük, sütjük és tálaljuk is az
ételt. Ezek különböző árban és minőségben kaphatók. A tányéroknál sem kell
mindig ragaszkodnunk a meg szokott lapos-és mélytányér okhoz. Sokfele formájú,
méretű tálka kapható, amelyek a mártásos ételek, főzelékek, egytálételek
tálalására alkalmasak. Ünnepi alkalmakkor, ha együtt a család, vegyük elő a
fehér vagy pasztellszínű damasztabroszt (ha sokáig nem használjuk, úgyis megsárgul),
a porcelán tányérokat, a szép poharakat. Az asztalt azonban nem kell
túlzsúfolni, amit lehet - és amire étkezés közben szükségünk lesz -, tegyük az
asztal közelében elhelyezett kis tálalóasztalra, így nem kell majd percenként
felugrálni az asztaltól.
A legegyszerűbb étel élvezeti értékét is emeli az ízléses tálalás! A levesekbe tálaláskor - jellegüktől
függően - egy kevés apróra vágott petrezselyem- vagy zellerzöldet,
metélőhagymát vagy reszelt sajtot szórhatunk. Egyes levesbetéteket, pl. a
pirított zsemlekockát stb. külön tálaljuk.
A köretek közül a rizst, a
rizottót tejmerő kanálba nyomkodjuk le szorosan, és így, félgömb alakban
tálalhatjuk. A tányérra tett burgonyapürét zsírba vagy vízbe mártott
evőkanállal kissé lelapítjuk, és legyező formára bordázzuk. A tányérra előbb
mindig a köretet tegyük, azután a húst és a mártást. Egybesült, szeletelt fehér
húsoknál (karaj, szárnyas) a pecsenyelét mindig a hús alá, és ne rá öntsük, míg
a pörkölt, paprikás, vadas stb. mártással a húst bevonjuk. Az önálló
mártásokból (tartár, paradicsom, sajt stb.) külön csészében is tegyünk az
asztalra.
A kitálalt ételeket
(jellegüknek megfelelően) meghinthetjük reszelt sajttal vagy főtt tojással,
meglocsolhatjuk egy kevés tejfellel, pecsenyéiével, paprikás zsírral,
díszíthetjük karikára vágott zöldpaprikával, paradicsommal,
keménytojás-szeletekkel, ropogósra sült hagymával, petrezselyem- vagy
zellerzölddel, salátalevéllel stb.. A rántott csirkét néhány szál zsírban ropogósra
sütött petrezselyemzölddel díszítjük. Mindig csak az éld jellegéhez illő, ehető
díszítést használjunk, és csak annyit, amennyi kiemeli, de nem nyomja el az
ételt. Sok süteményt tálaláskor porcukorral hintünk meg. Az egybesült tésztákat
felvágás előtt a tepsiben cukrozzuk meg úgy, hogy a porcukrot kis szűrőkanálba
öntjük, és rászitáljuk a süteményre. Hideg krémeket, egyes tortákat stb.
tejszínhabbal díszítünk. Ezt nyomózsákkal végezzük, vagy ha nincs, akkor a
kemény tejszínhabot nylonzacskóba öntjük, a zacskó egyik sarkát levágjuk, a
zacskó nyilasat összefogjuk, a habot feszesre szorítjuk benne, majd a nyilason
kinyomjuk és 'tetszés szerint formázzuk. Változatosabbá tehetjük a tejszínhabbal
való díszítést, ha a babot megtűzdeljük néhány szem hámozott és szálasra vágott
mandulával, vagy csokoládét reszelünk rá.